Égi Angyal

A karosszék karfájára ült

Mesélt nekem, az ágy fölé repült,

Velem maradt százegy éjen át

De egy hajnalon köddé vált.

Hiányzol, Égi Angyalom!

Utánad sír az alkony,

S az égbolt véres.

Ragyogni rég nem képes 

S igazán már én sem élek,

Amióta eltűntél.

Álmaimban

Szárnyaidhoz érnék

Angyalcsókot ajkaidról kérnék.

Karjaid közt hamvaimmár égnék

De angyalodként hozzád visszatérnék.

Ezerarcú lányok, asszonyok…

Minden arc alatt Téged látlak ott.

Veled vagyok úgyis, ha más ölel.

Kereslek én, míg nem érlek el!

Hiányzol, Égi Angyalom!

Utánad sír az alkony,

S az égbolt véres.

Ragyogni rég nem képes

S igazán már én sem élek,

Amióta eltűntél.

Álmaimban

Szárnyaidhoz érnék

Angyalcsókot ajkaidról kérnék.

Karjaid közt hamvaimmár égnék

De angyalodként hozzád visszatérnék.

Álmaimban

Szárnyaidhoz érnék

Angyalcsókot ajkaidról kérnék.

Karjaid közt hamvaimmár égnék

De angyalodként hozzád visszatérnék.

S igazán már én sem élek,

Amióta eltűntél.

Álmaimban

Szárnyaidhoz érnék

Angyalcsókot ajkaidról kérnék.

Karjaid közt hamvaimmá égnék

De angyalodként hozzád visszatérnék.

Álmaimban

Szárnyaidhoz érnék

Angyalcsókot ajkaidról kérnék.

Karjaid közt hamvaimmá égnék

De angyalodként hozzád visszatérnék.